Kreativitás

Az Ókori Egyiptom Világa, társadalom, hiedelmek és művészetek

     Az ókori Egyiptom kultúrája és művészete lenyűgöző gazdagsággal rendelkezik. Ismerjük meg közelebbről e csodálatos civilizáció társadalmi felépítését, hiedelmeit, és művészetének különböző korszakait!

  Az ókori Egyiptom társadalma szigorú hierarchiára épült. A fáraó állt a társadalom csúcsán, akit isteni leszármazottként tiszteltek. A papok és nemesek a vallási és közigazgatási vezetők szerepét töltötték be, míg az írnokok és hivatalnokok az adminisztráció és a gazdasági élet irányítói voltak. A kézművesek és művészek az ipar és a művészet mesterei voltak, míg a földművesek és munkások az élelmiszertermelés és az építkezések felelősei. A társadalom legalsó rétegét a rabszolgák alkották, akik különböző feladatokat láttak el.

  Az egyiptomi vallás politeista volt, számos istenséggel, Ré, a Napisten, aki a legfőbb istennek számított, Hórusz, az ég istene és a fáraók védelmezője, Ízisz és Ozirisz, a halál és újjászületés istenei. A halál utáni életben való hitük miatt az egyiptomiak nagy figyelmet fordítottak a test mumifikálására és a sírok gazdag díszítésére.

  Az ókori egyiptomi művészet több korszakra osztható. Az Óbirodalom (i.e. 2686-2181) idején a legfontosabb műemlékek a piramisok voltak, mint Dzsószer lépcsős piramisa és a gízai piramisok. A szobrok, mint például Khephrén fáraó és az ülő írnok szobra, szimmetrikusak és idealizáltak voltak. A Középbirodalom (i.e. 2055-1650) idején a síremlékek és templomépítészet fejlettebbé váltak, és a festészet és szobrászat realisztikusabbá vált, a mindennapi élet jeleneteit is megörökítve. Az Újbirodalom (i.e. 1550-1070) az egyiptomi művészet csúcspontját jelentette, nagyszabású templomok épültek, mint a karnaki és luxori templomok, és a szobrok továbbra is idealizált formákban maradtak meg, mint például Hatsepszut és Nofertiti szobrai. A Kései Kor (i.e. 664-332) alatt az egyiptomi művészet görög és római hatásokkal gazdagodott, a szobrok és festmények részletesebbek és élethűbbek lettek.

  Az egyiptomi építészet is lenyűgöző volt. A sírépítészetben a masztabák téglalap alakú sírépítmények voltak, amelyeket az Óbirodalomban használtak. A piramidsírok monumentális sírok voltak, mint a gízai piramisok, míg a sziklasírok az Újbirodalom idején elterjedtek, mint a Királyok Völgyében található sírok. A templomépítészetben a karnaki és luxori templomok hatalmas épületek voltak oszlopcsarnokokkal, és Abu Szimbel II. Ramszesz sziklába vájt temploma is jelentős műemlék.

  Az egyiptomi szobrászat idealizált, szimmetrikus és frontalitású volt, mint például Khephrén fáraó szobra. A festészet vallási és mindennapi élet jeleneteit ábrázolta, például a Halastó és a Hárfázó nők jeleneteit. Az egyiptomi kézművesség fejlett volt, különösen az üvegművesség és az ötvöstárgyak terén, mint például az arany sólyomfej és különféle ékszerek.

  Az ókori Egyiptom művészete és kultúrája mély hatást gyakorolt a későbbi korok művészetére, és mindmáig lenyűgözi az embereket szépségével és misztikumával.

Kreativitás

Kreativitás - definíció és meglátások

    A kreativitás ténylegesen folyamat. Azt a folyamatot jelenti melynek során az új és fantáziadús ötleteket ténylegesen meg is valósítjuk. Természetesen nemcsak egy művész lehet kreatív, hanem bárki, az asztalos, a kertész, a hivatalnok, a háziasszony is. A kreativitást az jellemzi, hogy új módon érzékeljük a világot, megtaláljuk benne a rejtett mintákat, kapcsolatot teremtünk látszólag független jelenségek között; és természetesen az is, hogy megoldásokat találunk. A kreativitás tehát igazából két folyamat is: a gondolkodás folyamata, majd az alkotás-létrehozás folyamata. Ha megvan már az elképzelése, de azt nem követi a cselekvés, akkor megmaradunk a fantáziadús képzelet szintjén, de nem vagyunk kreatívak. A latin CREAT = alkot, létrehoz szó is erről árulkodik!

    A kreativitás tehát az a folyamat, ami valami ténylegesen újat létre is hoz. A kreativitás szenvedélyt igényel és elkötelezettséget. Ez hozza a figyelmünk középpontjába, azt ami korábban rejtve volt előttünk és rámutat az új irányra. Eredményképpen megtapasztalunk valami, megtapasztaljuk a fokozott tudatosságot: az extázist!

    Egy termék, egy alkotás, egy műalkotás akkor kreatív, ha az új és megfelelő. Egy új termék, egy új műalkotás eredeti, s nem kiszámítható.  Minél nagyobb a koncepció, és minél inkább serkenti a további ötleteket és a vele való munkát, annál inkább kreatív a létrehozott termék, műalkotás.

    Magyarul alkotókészséget mondunk, ám ebben a szóban mintha csak a lehetőség volna benne, s a tényleges alkotó, létrehozó folyamat kevésbé - vajon a kreativitás szó fordításán vagy a wikipedia szócikken kellene módosítani?